Amerika tér: kutlúrák keveredése

Egy újabb menekültekkel foglalkozó film a sok közül, egyike-másika érzékenyen nyúl a témához, igyekszik több szemszögből bemutatni a történéseket, megrezegteti a láthatatlan szálakat, belső motivációkat, és az összeomló életterek alá szorult emberekről ad közelképet. Ez is erre vállakozik, több keveebb sikerrel.

A tetoválóművész, Billy felfogadja Nakost, a megrögzött agglegényt, a vérbeli rasszistát, aki újabbnál újabb ötletekkel áll elő (a legújabb épp a kávéfutár ötlete, mopeddel hordani szét a kávét a kuncsaftoknak, akik nem jönnek el Billy szalonjába, mert dolgoznak nap közben). Athén tereit és utcáit ellepik a migránsok (az immigrant szót használja, mint mindenhol a mai világban, egybegyúrva a menekülteket és a migráció nagy tömegét), Nakos ki sem tudja kerülni őket, monológjában elhangzik, hogy vissza szeretné kapni a köztereket, közben egy szíriai menekült monológja pontosan az ellentéte az ő gondolatainak (“eddig nem érdekeltek titeket a tereitek, nem ültetek a padjaitokon, de most vissza akarjátok kapni őket, mondják, menjünk vissza, ahonnan jöttünk, a mi tereinkre, de már nincsenek tereink”). Nakos persze igazi farizeus, cigarettát vesz az emigráns csempészektől, ahelyett, hogy görög boltba tenné ezt – a cigaretta viszont olcsó hamisítvány. Nakosban forráspontig jut a feszültség: “a marokkóiak élő csírkét vesznek reggel – elő csirkét visznek fel a lakásba -, utána jnnek az algériaiak, és leterítik a szőnyegeiket és kenyeret árulnak a csirkeszaros földről”, mondja ki hangosan a gondolatait. Otthon az anyja kérdezi mikor költözik már el, már negyven éves…

Közben a szíriai menekült kislányával kapcsolatba lép az embercsempészekkel – a kislányt külön leviszik repülővel, hamis útlevéllel Olaszországba, de az apja fennakad a reptéri ellenőrzésen. Új utat kér a csmpésztől: megígéri, hogy másnap hajóval elviszik Olaszországba.

Közben Nakos lisztet vesz: patkánymérget kever bele, és kenyeret süt. Azt mondja, látta, hogy a görög lakosok kirakják a menekülteknek a megmaradt kenyeret, a kukára akasztva egy szatyorban, tehát így mérgezi meg őket. Minél kevesebb, annál jobb, állapítja meg, a mérget hazaviszik majd a családjuknak, mert ez a patkányméreg ilyen, a patkány is hazaviszi a fészekbe, és megossza a többivel, ott döglenek meg. Elkezdi az akcióját – rengeteg csalit rak ki, és amikor az egyikkel végez, követi a menekültet, aki magához veszi a szatyrot. Az elviszi a parkba, ahol találkozik az embercsempésszel, aki eszik is belőle. Kisvártatva eszméletlenül esik össze.

Billy üzletébe közben bejön egy menekült nő, akit szexmunkára raboltak el (többször összetűzésbe kerül az őt alkalmazó maffiafőnökkel, akinek a nevét a derekára tetoválták, mintha a tulajdona lenne), hogy eltűntesse a fogvatartója nevét a testéről. Egymásba szeretnek, ami bonyolítja a szálakat. A lány menekülne a reggeli hajóval.

Persze reggel az embercsempész nem ér oda a hajóra, és mindenkinek maradnia kell. Billyn múlik sokuk élete, aki megpróbálja megoldani a problémákat.

A film erőssége az, hogy kimondja minden oldal aggodalmát, és ránk bízza, mit kezdünk vele, bár minden normális ember számára nehéz végignézni a rasszista indíttatású gyilkossági kísérlet alakulását (bármilyen világos indokokat sorol fel az elkövetés motivációjának okaként).

7/10

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *