The Florida Project – rózsaszín amerikai álom

Egyre többet tudunk az amerikai álom szegényes, embert próbáló, szürke képekben álmodott részéről. A Hell or high water (A préri urai) megmutatta, hogy szegényedik le a vidék (a rothadó, korhadó házak és gyárak halott színtere között), és ahogy a Washington Post egyik cikkében olvashatjuk, a visszatérő szegénység nem csak a színes lakosokat és a nőket érinti (amelyek amúgy is hátrányos helyzetben lévő csoportok), hanem egyre nagyobb számban van jelen a fehér amerikaiak között is (forrás: The Washington Post: Extreme poverty returns to America) Számtalan nagyváros külső kerületeit megvizsgálva arra jutottak, hogy a korábban biztonságot nyújtó szervezeti hálón (amelyek a munkanélküli segélyt biztosító intézmények) egyre több lyuk keletkezik – nagyjából a hetvenes évektől kezdve – és ezen átcsúsznak a többszörösen hátrányos helyzetű, nagyvárosok szélén élő lakosok. A segélyeket most már egyes államokban drogteszthez kötik, így azok, akik ilyen helyzetbe sodrónak, még nehezebben jutnak támogatáshoz. Milliós számban vannak azok, akiket a rendszer még lejjebb taszít hatékony programok nélkül.

Sean Baker, a Florida Project írója és rendezője ismeri ezt a réteget: főszereplői innen származnak. A független filmes korábban azzal tűnt ki, hogy egy egész estés filmet rögzített Iphone-nal, amely rögtön a középpontba állította az amatőr filmesek népes táborában. A Prince of Broadway-ben (Broadway hercege) egy utcai csalóról szól, aki hamisított termékeket árul, miközben életét felforgatja a volt barátnője, aki rábízza közös gyereküket, a Tangerine (Narancsvörös) pedig külvárosi prostik karácsony estéjét viszi végig egy hosszú, majdnem folytatólagos snittben.

Legutóbbi alkotásában is egy ilyen helyre kalauzol el minket: a Disneylandtől csak egy karnyújtásnyira lévő „The Magic Castle” (Elvarázsolt kastély) nevű olcsó motelbe, ahol a hatéves Moonee (Brooklynn Prince, remek színészpalánta) és az ő vadóc anyja, Halley (Bria Vinaite, nagy felfedezés) életét követhetjük egy nyár alatt.

Halley tudja, hogy lányának hatalmas a fantáziája (fedezi is Bobby előtt – Willam Dafoe alakítja, akit ilyen érzelmes szerepben talán még nem is láttunk, de jól csinálja – amikor megtalálja a medencében azt a halat, amelyet újraélesztés céljából tett Moonee a vízbe), és zűrös élete ellenére mindent megpróbál, hogy felhőtlen életet biztosítson lányának. Olcsó, bizományba kapott parfümöket árul a luxushotelek előtt, amiből aztán megadhatja Bobbynak a tartozását, és a szomszédos gyorsétterem hátsó ajtaján kicsempészett ételből élnek (megterítenek maguknak a pázsiton, mintha piknikeznének, közben nézik – középső ujjukat mutatva – a helikopteres sétarepülésre induló gazdagokat, vagy éppen a Disneyből messze látható tűzijátékot).

 

Az jelenetek, a történetszálak kidolgozzák a karaktereket (mélységet adnak nekik): látjuk, hogy Bobby nem a véreskezű várúr az elvarázsolt kastélyban (haladékot ad Halleynak), és hogy milyen apró dolgon múlik a napi étkezés (amikor Halley összeveszik a barátnőjével, aki a közeli gyorsétteremből kicsempészi Moonee-ék ebédjét). És amikor elkapják őket parfümárusítás közben, majd amikor átver egy pénzéhes, zsugori Disney-látogatót (aki még olcsóbban szeretett volna belépőhöz – és még valami extrához – jutni), akkor a gyámüggyel akad össze.

És mégsem lesz rossz érzésünk, mert a rózsaszín motel a kalandvágyó gyerekek paradicsoma: lehet az emeletről autókat köpdösni, le lehet kapcsolni az áramot (felidegesítve ezzel Bobbyt). Lehet fagyipénzt kórencsálni a csöppet sem közeli bodegában ( ahová a frissen beköltözött pajtásával, Janceyvel és egy másik lókötővel zarándokolnak el), amit aztán hárman nyalnak el, egy tölcsérből. Kiabálhatnak hangos „cici”-vel a medence partján fürdőző, öregedő hölgy felé, csatangolhatnak a lepusztult, amerikai álomként épült lakótelepeken. Igazi, felhőtlen gyermekkor képei ezek, mintha az Utánam srácokat látnánk alsós – bár néha sokkal keményebb – kivitelben, amerikai helyszíneken.

Szerettem a nyár színeit, a széles vágóképeket, a lepusztult háttér előtt vonuló csibészeket. Cseppet sem amatőr film ez már, Sean Baker alulról nőtt bele az iparba.

(Magyar címe Floridai álom lett, nem véletlenül)

Tomasovszki István

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *